Zarándoklatok
Mariazell-i gyalogos zarándoklat
2011. július 6-9. A fotók itt megtekinthetők
Nagy készülődés és izgalom előzte meg ez első egyházközségi gyalogos zarándoklatot a híres ausztriai kegyhely, Mariazell felé. Korábbi beszámolókból már többen hallhattunk az élményekről és küzdelmekről, de saját bőrünkön megérezni a zarándoklét mibenlétét, egészen rendkívüli volt.
31-en indultunk el a szerdai hajnali misét követően először autóbusszal Güssingbe, a zarándokút kiindulópontjához. A Család Évében a boldoggá avatott családapa relikviáitól tettük meg az első lépéseket. Két kísérőautó segített minket út közbeni terheinktől megszabadulni, de a lelki terhek lerakását is felajánlotta lelkivezetőnk és plébánosunk, Szabolcs atya. Bőven volt idő a kötetlen beszélgetésekre, az imádságra, és a nyitóprédikációban tanácsolt önkiüresítésre, az önmegvalósítás csábító légkörében. Első este, több mint 40 km-t megtéve sokan úgy éreztük, energiáinkat tekintve teljesen kiürültünk…, de azt is kezdtük érezni, hogy az „űr” helyébe Valaki visszatér…
Saját erőnkből legtöbben nem folytattuk volna az utat a következő úti cél, Fischbach felé. Ott az esti szentmise evangéliumában halottak feltámasztásáról halottunk. Szükségünk volt újra a lelki töltődésre, hogy félholt állapotunkból újra feltámadjunk.
A harmadik nap is reggel 6 órakor indultunk útnak. Közben az egyre meredekebb hegyek megmászását a rózsafüzér imából eredő erővel tettük meg. Az egyre nagyobb lemaradások mellé szinte csodaként társult, hogy senki nem tévedt el. Kisebb-nagyobb kitérőkkel a kisbuszokkal való találkozási pontokon mindenki megkerült. Az égi édesanya és a szentek gyakori hívogatása mellett az eltévedést kiküszöbölte az út porába rajzolt, fokozatosan tökéletesedő irányjel-variáció. Közeledve a harmadik napi 40 km-es út végéhez, óriási zivatarfelhő ijesztgetett bennünket. Talán a Jóisten ennek szétoszlatásával akart segíteni azon a fokozódó feszültségen, amelyet az utolsó szálláshely elhelyezkedése és felszereltségének visszafogottsága okozott. A tábori mise hangulata szintén hozzásegített ahhoz, hogy az istálló padlásán, világítás és különösebb tisztálkodási lehetőség nélkül térjük nyugovóra. Sírás helyett inkább nevettünk, önmagunkon, na meg az alattunk röfögő három hízó közelségén. Az esti viharral együtt a mérgelődésünk is elcsitult, reggel pedig már csodálkozni tudtunk a teremtett világ szépségén.
A leggyönyörűbb nap az utolsó volt: megérkezni Mariazellbe. Láthatóan mindenki egyre lelkesebb és boldogabb lett. A megérkezésünkkor már vártak minket a „hazaiak”, nagy szívvel és teli elemózsiás táskákkal. Köszönet mindezért, a lelkivezetőnk mellett Gyurinak és Ákosnak a biztos és határozott irányításért és zarándokút vezetésért, Robinak és Roszkónak a sofőri szolgálatért és türelmes szeretetükért, minden jótevőnk és segítőnk támogatásáért, de mindenekelőtt az Égieknek, hogy ezt a csodálatos lelki élményt megtapasztalhattuk küzdelmes és tanulságos utunk során.
egy zarándok
A zarándoklaton készült fotók itt megtekinthetők
Egyházmegyei Zarándoklat: Mátraverebély-Szentkút
2011. április 30.
Dr. Veres András főpásztorunknak nagyszerű kezdeményezése volt 2007-ben az Egyházmegyei Zarándoklatok bevezetése. Általa ezrek gazdagodtunk lelki élményekben, megéreztük a nagyobb közösségi ima erejét és az összetartozás fontosságát.
Immár ötödik alkalommal keltünk útra április 30-án az egyházmegye minden részéből, hogy újra találkozzunk és közösen vegyünk részt Nemzeti Szentélyünkben, Mátraverebély–Szentkúton hálaadó és engesztelő áldozat bemutatásán.
Egyházközségünkből, négy szentgotthárdi fiatallal együtt, 54-en szálltunk buszra hajnali órában, hogy ismét kegyelmet keresve ajánljuk magunkat és szeretteinket a Szűzanya oltalmába. Imával, Mária-énekekkel és csendes percekben elmélkedve, szinte észrevétlen érkeztünk meg úti célunkhoz, Magyarország Mária-tiszteletének központjába. Mátraverebély-Szentkút valóban egy gyöngyszem a Mátra alján, ezernyi kegyelem forrása.
Egész napunkat a Szűzanyának, égi édesanyánknak ajánlottuk, és a Család Éve jegyében szeretteinkért fohászkodtunk. Szentmisén, szentségimádáson és litánián gyönyörű imák és gondolatok szóltak a család lényegéről és szentségi voltáról. A családról, a nagycsalád egyetlen tagjáról sem elfeledkezve, szebbnél szebb fohásszal fordult az ég felé édesanya, édesapa, házastárs, gyermek és nagyszülő. Az elhangzott imák minden sora hálát és köszönetet sugárzott, szeretetet árasztott és reményt adott a jövőhöz. Mindnyájunkban megfogalmazódott a bizonyosság: csak így szabad és érdemes élnünk: Mennyei Atyánkkal, Jézussal és Máriával közösen menni, vezetve családunkat és egymást az örök üdvösség felé vezető úton.
Mindnyájan gazdagodtunk lelkiekben, talán növekedtünk is hitünkben és a szeretetben.
Valóban szép napunk volt, ráadásként hazafelé jövet kis kitérővel a Máriabesnyői Szűzanyát is meglátogattuk.
Már nagyon várjuk a jövő évi Egyházmegyei Zarándoklatot!
Pék Istvánné, Ági
Fotókat készítette: Grozdits Virág és Németh Péter