Ipacs Bence szőllősi káplán

1984-ben születtem Budapesten. Édesanyám fél éves koromban váratlanul elhunyt, édesapám pedig idős kora miatt nem tudta vállalni felnevelésemet, ezért nagynéném és családja vett magukhoz, s mint saját gyermekükre tekintettek. Két unokatestvérem így lett „bátyámmá”. Három éves koromban Óbudára, Aquincumra költöztünk. A közeli Rómaifürdőn jártam általános iskolába, szentmisére és hittanra pedig a Karácsonyi Kis Jézus Plébániatemplomba.

Nem voltunk kifejezetten vallásos család, leginkább nevelőapám és szülei gyakorolták hitüket. Nagymamám az imádságok mellett megtanított a szent zene szeretetére is. Mindenek előtt neki köszönhetően jutottam el oda, hogy az érettségivel egy időben a budapesti kántorképző kántori oklevelét is megszereztem.

Mivel már a középiskola alatt gondolkodtam, hogy egyházi szolgálatban szeretnék elhelyezkedni, plébánosom a hittanár – lelkipásztori munkatárs szakot ajánlotta, amit el is végeztem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A felsőoktatás akkori átalakítása miatt a negyedik év elején felvettem a teológus szakot is, bár nem tudtam, miért, inkább csak külső hatásra. Néhány hónap múlva vált világossá, hogy ez a lépés lett a lezárása annak a már jó ideje történő keresésnek, ami azzal kezdődött, hogy egyre kevésbé találtam a helyem a világi szolgálattevői célban.

Sokak imája, plébánosommal és más atyákkal történt hosszú-hosszú beszélgetések ekkor hozták meg a gyümölcsöt: felismertem, hogy papi hivatásom van. A döntés megérlelését segítendő, főiskolám rektora fél évre Heiligenkreuzba, a ciszterci szerzetesek kolostorába és főiskolájára küldött.
2007. nyarán jelentkeztem a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékei közé. Veres András megyéspüspök úr – előzetes teológiai tanulmányaimat beszámítva – egy évre a győri szemináriumba, majd két évre a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldött.

2010. június 19-én diakónussá szentelt a szombathelyi Székesegyházban. A következő évre a kőszegi Jézus Szíve plébániát jelölte ki gyakorlati helyemül, ahol Harangozó Vilmos plébános úr vezetése és Mikolás Attila káplán atya segítsége mellett bekapcsolódtam a lelkipásztori szolgálatba. Püspök atya egyben kinevezett az egyházmegye havilapjának főszerkesztőjévé.

A kőszegi egyházközségben lettem pappá, a 2011. június 18-i papszentelésre szinte sajátjukként kísértek el a hívek.
Újmisésként Szentgotthárdra kerültem káplánnak, Rimfel Ferenc plébános atya mellé. A szentgotthárdi plébániatemplomot a heiligenkreuzi ciszterciek építették. Ez, valamint hogy azokban a falvakban is szolgáltam, ahol egykor vértanú papunk, Brenner János atya is szolgált, különösen is nagy öröm volt számomra. A 2012/2013-as tanévtől lelkipásztori feladataim megtartása mellett főpásztorom a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetébe küldött tanulmányaim folytatására.

Három év szentgotthárdi szolgálat után 2014. augusztus 1-jével a szombathelyi Jézus Szíve Plébánia és a Szent István király Plébánia káplánja lettem, ahová nagy örömmel érkeztem. Diakónusszentelési jelmondatom jegyében – „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet” (Róm 6,22) – szeretném szolgálni a rámbízottakat, a Mennyei Atya bőséges kegyelmét kérve, papszentelési jelmondatom örömével: „Nincs itt, feltámadt!” (Mt 28,6).